Az Írószövetség 2010 február 24-i rendezvényén Nagy Lajos bölcsész-informatikus, műfordító, Dr Szesztai-Szép Eszter az Artisjus jogásza, Szélesi Sándor író beszélgettek az e-bookok és a kalózkiadás kapcsán.
Az egyes előadók elvileg húsz percet beszélhettek, majd következtek (volna) a kérdések. Nagy Lajos a húsz percet a kétszeresére tágította, de szóljon mentségére, hogy igen érdekesen beszélt, látszott rajta az előadói gyakorlat. Az ELTE egyik oktatója, de jelentősen közreműködött a magyar digitális könyvtár létrehozásában. Kezdetnek először a Filmvilág régebbi évfolyamait vitték át gépre. Egyébként ő dolgozik az SF-tájékoztató digitalizálásán, és - gondolom mindnyájunk örömére - igen szépen halad vele. Ezt a folyamat 17 éve kezdődött, azóta már önálló munkahely és munkavégzés lett belőle.
Mesélte, hogy néha adódtak komikus helyzetek is. Például 1997-ben gépre vitték Fazekas Mihály: Lúdas Matyiját. Egy régebbi kiadésú könyvet szkenneltek be, aminek a tördelése nem nagyon felelt meg a célnak, ezért aztán a hexameterek csúnyán elcsúsztak. Továbbá, miután a scennelés után a programnak nem könnyű megkülönböztetnia az i, í I, továbbá az l betűket, a korrektúrát is el kellett végezni.
Egy Tienmann nevű szerző a negyvenes években az Irodalomtörténeti alapfogalmak c. művében három szakaszra osztja az irodalmat.
1. Szóbeli: a szerző személytelen, a szöveg folyamatosan alakul, a közönség jelen van.
2. Kézzel írt könyv: a szöveg állandó, a szerző többnyire ismeretlen, a közönség elég szűk. Gondoljunk pl. egy szerzetesi kódexmásolóra, ahol a leírt elmélkedéseket a kolostor szerzetesei ismerték vagy ismerhették.
3. Nyomtatott könyv: a szöveg állandó, a szerző ismert és fontos, a közönség nagy.
Most van kialakulóban a negyedik korszak, az E-book. Ebben az esetben a szöveg függ a hordozótol. A bevitt szöveg könnyen szerkeszthető.
A helyzet kissé hasonlít a Gutenberg utánihoz. Akkoriban kiszedett könyvet még jó darabig külön miniatúrákkal díszítették, lapszegélyt festettek hozzá, és csak aztán kötötték be. Kb. ötven évbe telt, amíg a nyomtatott könyv kiváltotta a kézzel írottat. Napjainkban párhuzamosan működik a nyomtatásés az E-book.
Nagy Lajos bemutatott néhány ilyen elektronkius kütyüt, amivel igen jól lehet bármilyen regényt olvasni. Sajna, azt is közölte, hogy ez már akkor elavult, amikor kibocsátották. Ez viszont a legtöbb hiradástechnikai cikkre igaz. Körbe is adogatta a szerkentyűt, meg is néztem, de pechemre egy olyan műből volt részlet, mellyel nem szívesen barátkoztam össze. Ez viszont a dolog technikai részét nem befolyásolja.
1997-ben az Országos Széchenyi Könyvtár beindította a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) programot. Azok a szerzők, akik Kossuth-díjat kapta, vagy a koszorús költó címet érdemelte ki, bekerül ebbe az adatbázisba. Eddig 7836 mű szerepel benne.A jogdíj fejében a MEK évi 1.280.000 forintot fizet ki a szerzőknek. Azért a helyzet itt sem teljesen egyértelmű, mert pl. Kuczka Péter sem nagyon is felejthető verseiért kapta meg a Kossuth-díjat, hanem az irodalomszervező tevékenységéért.
A kalózkiadások 1997-98 táján kezdtek megjelenni, a legegyszerűbb formában, az illető írást egyszerűen beszkennelték, és feltették a netre. Az úgynevezett elektronikus könyvtárba gyűjtve a műveket. 2000-tól ez az elnevezés a Csendes könyvtár-ra módosult. A mai (tegnapi) napig 6862 könyv került fel rá.
A jogok tulajdonosai közül csak ketten tiltakoztak. Egyikük Gyarmati Fanny, Radnóti Miklós özvegye, aki nem találta költőhöz méltónak ezt a megjelenési formát. A másik Károlyi Amy, aki hasonlót mondott Weöres Sándor verseivel kapcsolatban.
A helyzet nem egyszerű, mert ahhoz, hogy valaki rászánja magát, és egy hosszú könyvet beszkenneljen, idő, türelem és energia (főként villanyszámla) szükséges. No meg egy adag megszállottság. Hamarosan csoportok alakultak, egy-egy író rajongói megosztották egymás között a munkát. Pl. egyvalaki beszkennelte, a másik lektorálta, és így tovább. Ez a közreműködés nem egyszer átnyúlt az országhatáron is.
2005-ben aztán néhány könyvkiadó megtámadta a Csendes Könyvtárt. Érdekes módon ezek közül az egyik a Napvilág kiadó volt, ami összesen két könyvet jelentetett meg. Ezek egyike a Führer olvas, ehhez a New York-i könyvtárban végzett kutatásokat a szerzője, ezt viszont közpénzen tette, tehát mindenkinek joga volt ennek az eredményeit megismerni. A másik Huxley Szép új világa volt, ezt meg nem az ő kiadásukban közölték...
Hamarosan megjelent az Indexen egy szerzők és kiadók által írt nyilatkozat, mely szerint őket még nem kérték meg, de ha ez megtörténik, engedélyezni fogják az e-book formában való megjelenítést.
Végül az eddig felgyűlt anyagot a MEK rendelkezésére bocsátották.
Nagy Lajos az érdekesség kedvéért elmondta, hogy a számítógép kezdeti időszakában jezsuita szerzetesek négy év alatt gépre tették Szent Ágoston Vallomásait. (Ez még a szkenner előtt volt, tehát kézzel kellett bemásolniuk). Mire készek voltak vele, kiderült, hogy elfelejtettek biztonsági mentést készíteni, és sajna, a felvitt anyag megsemmisült.
Aztán sor került Szélesi Sándorra, aki a szerzőket képviselte. Megkérdezték tőle, neki kb. hány műve jelent meg a neten, és a kalózkiadásokból hány letöltésről van tudomása. A válasz szerint eddig kb. 15 könyve, de ebbe az antológiákban megjelent művei is beletartoznak, és 600-700 letöltésük lehet. Ez még nem zavaró mennyiség. Viszont nem örülne annak, ha valaki átírná, "kijavítaná" (és itt nem a nyomdahibákra gondolt), vagy ne adj'isten új befejezést koholna hozzá társszerzőként feltűnve
Sajna, a helyzet itt rendezetlen, a joggyakorlat nem követi az alakulófélben lévő szokásokat.
Egyébként Szélesi Sándor azt javasolta, hogy ne kalózkodásnak, hanem betyárkodásnak nevezzük a jogosulatlan kiadást. Egyetértettem vele, végtére is, ahány tengere Magyarországnak van...
Aztán szót kapott Szesztai-Szép Eszter is, az Artisjus képviseletében. Lényegében ő is azt mondta, hogy a helyzet tisztázatlan. Az üres DVD-kre, i-pod-okra stb. általában az üreskazetta elv alapján számolják ki a szerzői jogdíjat.
Elvileg, ha egy író észreveszi, hogy egy regénye engedélye nélkül került fel a netre, a polgári jog alapján kártérítési pert indíthat.
Ezek után érdekes kötetlen beszélgetés alakult ki, amit igen jó volt hallgatni, de nem könnyű visszaadni. Többek szerint ez egy olyan ország, hogy mindenki a törvénytelen utat választja, aki teheti. Ezt illusztrálva, Antal József elmondta, hogy van egy amerikai barátja, aki sokat keres. Viszont ha a kölcsönzőből olyan DVD-t hoz ki, ami nagyon érdekli, inkább lemásolja, mint megvegye. Nem is kell mondanom, hogy magyar származású.
Többen azt mondták, hogy ésszerűbb árréssel és valamivel jobb szervezéssel nagyban lehetne segíteni a dolgon. A helyzet egyik fele a betyárkodás (kalózkodás) a másik meg az, hogy annyi nehezen betartható szabály van, hogy tényleg egyszerűbb a kiskapukat megkeresni, mi több, meg is találni. Az egyik megoldás az lenne, ha a szerzők, illetve a kiadók állami támogatást kapnának, és aztán az állam rendelkezne a jogokkal.
Szélesi Sándor elmondta, hogy nemrégiben elvégeztek egy közvélemény kutatást a sci-fi és fantasy olvasók körében. Ebből furcsa módon az derült ki, hogy a megkérdezettek a kiadóhoz hűek. Pl. a Galaktika kedvelője igen ritkán megy át egy olyan könyvhöz, amit a Tuan jelentetett meg, és fordítva.
Ezzel kapcsolatban újabb jó hír: lassacskán gépre viszik a régi Galaktika számait is!
Miután már este fél kilenc is elmúlt, gyöngéd felszólítást kaptunk, hogy már abbahagyhatnánk! Szélesi udvariasabban közölte: folytassuk a társalgást kötetlenebb formában!
A következő gyűlés március tizedikén lesz.
|
