PASZTLER ÁGOTA BESZÁMOLÓJA.
Május 20-án került sor az Írószövetség esedékes sci-fi rendezvényére. A meghívott vendég Szélesi Sándor, beszélgetőpartnere Galántai Zoltán, jövőkutató aki a "A beavatás szertartása" c. könyvről faggatta az írót.
A jelenlévők kb. egy tucatnyian voltak, közülük Dr. S. Sárdi Margit tanárnőt ismertem fel. A többiek arca is ismerős volt, csak nem tudom névhez kötni.
Pirulva kell bevallanom, hogy a tárgyalt könyvet még nem olvastam el, ezért aztán most is hátrányban éreztem magam. Szerencsémre Sándor igen talpraesetten kezdte, mert elsőnek megkérdezte, ki az, aki olvasta a könyvet. A jelenlévők nagy többsége felemelte a kezét.
A következő kérdés az volt, hogy ki akarja elolvasni? Itt három kéz emelkedett a magasba, köztük az enyém. Ez nem udvarias ígéret volt, mert a végére már-már azt terveztem, hogy feltörök egy könyvesboltot, és onnan gyorsan szerzek egyet. Aztán jobbnak láttam, a legális utat, akkor is, ha várnom kell. (Jelentem, ma megvettem.) Idézhetem is a könyv mottóját: „Az emberséget nem adják ingyen.” Ezt Hemingway írta - mint kiderült -, Szélesi Sándor legkedvesebb írója. A legkedveltebb könyve pedig, a Vándorünnep.
A továbbiakban Galántai Zoltán kérdezett, melyek az én szememben (és fülemben) időnként inkább okvetetlenkedő, mint fontos kérdések voltak, de a szerzőt ez, nem hozta zavarba, szellemesen és gyorsan reagált.
Kissé más lett a helyzet, amikor a hallgatóság is közbeszólt, méghozzá legtöbbször a védőügyvéd szerepében, meg kell hagyni, szintén igen átgondoltan, és jó humorral.
Az első kérdés az volt, hogyan működhet egy ökológiai rendszer, ragadozók nélkül? 
Az író úgy vélte, ezt nem kell kifejteni részletesen, kétségkívül ki lehetett volna találni erre is valamit, de az olvasó fantáziájára is rá lehet bízni ennek továbbgondolását. Azt hiszem, Sándor abban a helyzetben, joggal hivatkozhatott volna az Asimov-féle Gaiára, ami szintén működőképes rendszer.
A második kérdés az állat- és növénynevekről érdeklődött, ami viszont a mű megírása közben, legtöbbször csak úgy, spontán jött.
Közben felvetődött az apa-fiú kapcsolat kérdése, majd az, hogy a főhős miért ültetett génmanipulált növényeket, ezzel mintegy beszennyezve a környezetet. A környezet károsítása viszonylag kis helyre korlátozódott, nem nagyon befolyásolta az egész bolygó ökoszisztémáját.
A következő, már elméletibb jellegű kérdés a bolygón használt nyelv volt. A földi nyelvek igen konkrétak, és sok bennük a főnév. A bolygón élőké, nem tartalmaz főneveket, inkább hangutánzó és hangulatfestő szavakat. Még nyomdakész állapotban is javítani kellett egy kicsit, mert imitt-amott be-becsúszott egy helytelen szóhasználat.
Ebben a műben az író, két különböző civilizációt ismertetett. A földi, elsősorban technikai jellegű, az ottani inkább alkalmazkodik a környezethez, mintsem átformálja. Itt is adódik egy párhuzam, méghozzá Marion Zimmer Bradley-é, de ez nekem is csak otthon jutott eszembe.
A következő felvetés a vízre vonatkozott, ami olyan, mint a földi, mégis különbözik tőle. Igen érdekes párhuzam hangzott el, a Csillagok háborújából. Ott az Erő mibenlétét mindenki tudomásul veszi, tudja, vagy tudni véli, mi az. Mindenesetre a Jedi lovagok rendelkeznek vele. Az első részben aztán a vérben lévő midichlorian-részecskékkel próbálják magyarázni, de ettől nem lesz jobb, sőt! Valaki meg is jegyezte, hogy akkor egy vérátömlesztés után bárkiből Jedi lehetne.
Másokat az érdekelt, hogy a főhős miért nem visz magával valami fegyvert, amikor egy idegen - és feltehetőleg veszélyes - bolygóra lép. Az író, nem érezte szükségét ennek, talán csak nekünk embereknek szokásunk ez.
Végül Szélesi Sándor a legújabb novellájáról beszélt. Negyvenezer karakter hosszú, egy űrállomáson játszódik, lelkibeteg emberek között, akik megpróbálnak túlélni. A címét, továbbá a megjelenés helyét és idejét nem említette, ezért aztán én sem tehetem. További tervei szerint, folytatja a York Ketchikan féle történeteket, mert ezeket írni - és feltehetőleg olvasni -, igen kellemes. A főhős lezúzza az ellenséget, majd a szőke (fekete, vörös) nővel távozik. A megfogalmazás nem az enyém, csak idéztem!
A beszélgetés a régi és igen jó szokás szerint némi süteménykóstolóval végződött.
A következő alkalom május 27-én lesz, a Műegyetem épületében, ott is Galántai Zoltán lesz a kérdező. (Sajna, nem lehetek majd ott.) 
Az Írószövetségben június 17-én, szerdán lesz a nyári szünet előtti, záró előadás, melyet Antal József tart, egyelőre előttem ismeretlen témáról. (Talán az Új Galaxis 14. számáról. (Bódi)) Az igen izgalmas találkozások szeptemberben folytatódnak.
Tudom, hogy nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de egy beszélgetésben megemlítették, hogy a HVG-ben megjelent egy igen lesajnáló hangvételű cikk a sci-firől. Kíváncsi lettem, megnéztem a legújabb számot, de nem találtam benne. Tudja-e valaki, hogy melyik számban találhatom meg?
//Ágota talán azért nem találta, mert „Magyar sci-fi” címszóval (ezt a magam részéről sértőnek találom a magyar sci-fire nézve, itt és most, tiltakozom is a videó főcíme ellen!) egy közvéleménykutató, társadalmi hangulatot elemző, viderólól van szó:
http://hvg.hu/videok/20090417_ufo_budapesten_video_marslako_.aspx ( Bódi)//
Botondtól kaptam ma az alábbi levelet:
A Sheenardos könyvbemutatós cikk végén említett hvg-cikk nem az, amit
belinkeltél.
Írtam róla, és benne a bejegyzésben az a hvg-link is, amirõl szó volt az
Írószövetsgében.:)
http://hackett.sfblogs.net/2009/05/15/agymoso-josok-vagyunk/
Botond
|
