A "Negyvenhárom másodperc" című színdarabot a 2009-es Hungaroconon láthattuk (rendezte: Szabó Sándor, előadta: Csupor Béla és Pete László). Az Eyebrow Productions ötperces színműveket várt, erre a pályázatra íródott a darab. A Royal Academy of Dramatic Art (rada.org) négyszáz mű közül hét írást bemutatott a nagyközönségnek. Lőrinczy Judit a blogjában írt londoni élményeiről, a város hangulatáról, és magáról a rendezvényről:
"A RADA bárjában zajlott az esemény, tehát nem emelvényen, színpadon. A színészek a helyiség minden pontját kihasználták: hol a bár négy sarkában állva játszottak, hol a szomszédos asztalnál ülve. (Ettől olyan érzésed támadt, mintha egy kávézóban ülnél és ott hallgatnál bele mások beszélgetésébe.) Az enyémet pl. a bárpultnál ülve, de a közönség felé fordulva adták elő. (Richard Maxted - Első utas, Chris Nayak - Második utas, Rádió - Juliet Oldfield; utóbbi az emelvénynél lévő mikrofonba mondta be időnként a szövegét).
Rettentően élveztem, és (ekkor már) nem is idegeskedtem, legalábbis annyira biztosan nem, mint a rendező, a nagyon jó fej és közvetlen John Sheerman, aki a színészekkel együtt mondta - némán - a szöveget, feszülten figyelve őket. (Később elmesélte, hogy a színészekkel együtt nagyon izgulni kezdtek, amikor megtudták, hogy jövünk.) Valamennyi szereplő és rendező elképesztően tehetséges, senki sem lógott ki a sorból, és a többi darab is tetszett nekünk, már amelyiket sikerült hamarjában megérteni (ehhez azért tényleg perfekt angolnak kéne lenni :D).
A karaktereket egyébként kb. ugyanúgy értelmezték, mint Csupor Béla és Pete László tette Tarjánban, még ha a londoni előadás természetesen más (és profi) volt. Kellékeket egyáltalán nem használtak, a darab elején előkerülő és meggyújtatlanul maradó cigarettát egy golyóstoll helyettesítette, a végén pedig képzeletbeli szemüveget tettek a fejükre. A poénok ültek, az angolok is értették őket és ugyanúgy és ugyanott nevettek, mint a Con közönsége.
Az előadás után módom nyílt néhány szót váltani a színészekkel (gyakorlatilag ők jöttek oda hozzám), de leginkább Johnnal, akitől névjegyet is kaptam, és megígértette velem, hogy küldök még színdarabokat (hosszabbakat is). Őszintén szólva le voltam nyűgözve, hogy ők le voltak nyűgözve (:D), sem a rendező, sem a főszervező, Amy Abrahams, sem a színészek nem akarták elhinni, hogy ez tényleg az első darabom volt, amit valaha írtam, és elismerésüket fejezték ki. Mit mondjak, iszonyú jól esett. (:D)
Később aztán odajött hozzám egy lány, aki látta az előadást, és ő is megadta az e-mailcímét, hogy küldjek színdarabot, mert ők is szoktak rendezni, előadást szervezni új szerzők műveiből egy másik intézményben..."
Az útról képes beszámoló:
http://judlorin.blogspot.com/2009/11/i-love-london.html
Az Avana Egyesület gratulál a szerzőnek, és további sok sikert kíván! |
