A díjat az Avana Egyesület és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata 1998-ban kettős céllal alapította. Egyrészt emléket kívánt állítani az Avana Egyesület alapító tagjának és névadójának, Zsoldos Péternek, aki a magyar tudományos-fantasztikus irodalom kiemelkedő alakja. Másrészt az alapítók egy rangos irodalmi díjat kívántak létrehozni, hogy felhívják a figyelmet a magyar sci-fi írók színvonalas műveire és arra, hogy a műfaj értékeket képvisel. A díj pénzjutalmát Salgótarján adományozza.

 

ZSOLDOS PÉTER DÍJ 2010 Az Avana Egyesület a 2010. évi Zsoldos Péter Díj nevezéseit várja a KIADÓKTÓL/SZERZÕKTÕL. A díjra nevezhetõ minden magyar nyelven írt, elsõ ízben 2009. április 1. és 2009. december 31. között – legalább 500 nyomtatott példányban – megjelent sci-fi REGÉNY, KISREGÉNY illetve egy szerzõtõl maximum 3 NOVELLA.   A nevezés folyamatos, végsõ határidõ 2010. február 15.   A Nevezõnek meg kell adnia: a mû címét, kisregény és novella esetén melyik kötetben jelent meg az írás, álneves publikáláskor a szerzõ magyar nevét, és a megjelenés pontos dátumát.   Nevezésnek a hat köteles példány beérkezése számít (beérkezési határidõ: 2010. március 1.), a nevezés ténye ezután kerül a weboldalra. A nevezett novellákat az Avana Egyesület fénymásolt formában is elfogadja, amennyiben azt a megjelent kiadványból másolták ki, és bizonyítottan a fent megadott idõben jelent meg. Kapcsolat: zsoldosdij@scifi.hu.   A zsûri elnöke: Dr. S. Sárdi Margit egyetemi docens   Tagjai: Szentesi Ágnes nyelvész; Mandics György író; Pusztay István, a Szefantor szervezõje és Csák Tamás, az Avana Egyesület tagja. Örökös tiszteletbeli tag: Zsoldos Dávid.   Eredményhirdetés és díjkiosztás - 2010. július végén - a HUNGAROCON Országos Sci-fi Találkozón.

 

Zsoldos Péter

 

Zsoldos Péter Szentesen született 1930-ban. Tizenöt éves korától kezdve tudatosan írónak készült. Budapestre kerülve 1949-ben felvették a Zenemûvészeti Fõiskola zeneszerzés tanszakára. Zenetanári és kóruskarnagyi diplomáját 1956 tavaszán kapta meg és a Magyar Rádió Zenei Fõosztályának egyik szerkesztõje lett. 1963-tól 1967-ig a bölcsészkaron pszichológiát tanult.

A tudományos-fantasztikus irodalommal - Alexej Tolsztoj Aelitáját és Huxley Szép új világát leszámítva - csak 1957 után kezdett ismerkedni.

Megszerette, problematikáját izgalmasnak találta, és nem utolsó sorban alkalmasnak arra, hogy írói készségét próbára tegye.

Legismertebb sci-fi regényei: A Viking visszatér, Távoli tûz, Utolsó kísértés, Ellenpont, A feladat, A holtak nem vetnek árnyékot.

"Meggyõzõdésem, hogy minden mûfaj önmagát sorvasztja el, ha csupán saját tökéletesítésére törekszik. ... Úgy érzem, részben ez a veszély - a bezárkózás - fenyegeti a sci-fit is. Mindenáron, sokszor fogcsikorgatva csak sci és csak fi akar lenni. Ebbõl legtöbbször már jó eredmény, ha csak a fi sikerül. ... Nem szeparáció kell, hanem szintézis. Minden szívdobbanásunkkal nemcsak saját életünket fogyasztjuk, hanem egy-egy darabkáját is meghódítjuk annak a titokzatos birodalomnak, amit úgy hívunk: jövõ. A sci-fi - a jövõ és benne az ember. De hogy a holnapi nap is már ahhoz a birodalomhoz tartozik, és még inkább arról, hogy ember, rendszerint megfeledkezünk. Pedig minden írás egyedüli célja - és itt a mûfaji határok értelmüket vesztik - csak az ember lehet."

(Zsoldos Péter, 1970. március)

"1970-ben azt hittem, a sci-fit a bezárkózás, a belterjes tökéletesítés veszélye fenyegeti. E helyett - ezt látnom illett volna - utolérte a sikeres mûfajok végzete; zászlaja alá sorakoztak a féltehetségek, a szubkultúrák hívatlan parazitái, a horrort és a pornót becsempészõk, az áltudományos mítoszteremtõk, az öncélú szürrealista virtuózok, a hatásvadász, western-elemekbõl összetákolt fércmûveket gyártó tollforgatók. ...

Az íróval együtt-gondolkodás szép játékát - ami szerintem e mûfaj lényege - felváltotta a meghökkentésre építõ, azzal manipuláló szerzõk egymásra licitálása; ki tud vadabb, vérfagyasztóbb, követhetetlenebb, vagy bárgyúan primitív történetet az olvasó elé tárni? Sajnos a mûfaj kiadói szférájában is akadnak olyanok, akik, ki tudja miért, pártolják e méltatlan írásokat. Ezzel nemcsak a bíráló-támadó kritikusok helyzetét könnyítették meg, de megzavarták a jóhiszemû olvasót is, sõt a mûfaj korábbi helyzetét, belsõ értékrendjét is kétségessé tették. ...

Mindezek ellenére hiszek a sci-fi életképességében, jövõjében, bár nem olyan egyértelmû optimizmussal, mint korábban. A bajok legjobb orvosságának azt tartom, ha az olvasó kritikai érzéke szelektál,... ha saját ízlésével képes elválasztani az értéket a talmitól. ... "

(Zsoldos Péter, 1986. június)

Zsoldos Péter már beteg volt, a kórházban érte a hír, hogy szeretne megalakulni az országban egy sci-fi egyesület, akiknek alapító tagjai az általa megteremtett idegen bolygó egy városállamáról kívánják elnevezni az új egyesületet. A „Távoli tûz” Avanája az õ engedélyével lépett valós világunkba. Egyesületünk tiszteletbeli tagja lett, majd sajnos hamarosan, Örökös Tiszteletbeli Tagja.

Szentiványi Jenõ többek között így szól a regényrõl: „… Zsoldos Péter regénye a Távoli tûz, nem mindennapos sci-fi, hanem … rendhagyó fantáziával, intuícióval, lélektani és esztétikai érzéktõl telített történelmi regény…”

GREGOR MAN – a földi ûrhajós, aki sérülése miatt nem térhet vissza a megjavított Vikinggel a Földre, és ott marad a tau Ceti bolygórendszer Gáma bolygóján, mint Avana uralkodója, - leiratában olvashatjuk a regényt, amely a búcsú perceinek leírásával kezdõdik.

„…az egyedüllétnek különösen érzékelhetõ (…) pillanata volt az, mikor az ajtó becsukódott mögöttem, és a lift halk zúgással ereszkedni kezdett. Nem akartam, hogy lekísérjenek. Azt hittem, ott, a kabinok, szûk folyosók számomra soha otthonossá nem vált környezetében talán könnyebb lesz elbúcsúzni. Nem sokat segített. Nekidõltem a naptól átforrósodott hullámlemeznek, a meleg por és olaj szaga lustán körülfolyt, a torkom összeszorult. Azután a lift zökkent, megállt. Kinyitottam az ajtót, és lemásztam a kõbástya falához támasztott létrán. Az alján bokáig merültem a homokba.

Ez a homok soha nem tudott beletörõdni, hogy kimozdítottuk a tengerfenék nyugalmából. Ellenség maradt, magába nyelte az elejtett szerszámokat, és ha a meleg, száraz szelek lerohantak a dombokról, táncra perdült, piszkos palástjába takarta a Vikinget, apró, éles szemei kárörvendõ diadallal utat találtak a legkisebb résen is. … Arra gondoltam, hogy engem is várnak a parton, ott, ahol a régi kikötõ fehér kövei izzanak a kegyetlen forróságban…Ha nem szedem össze minden erõm, már a Palota elõtti nagy téren összeesem.

Leültem, és néztem a Vikinget az öböl partjára könyöklõ dombok, az ezüstzöld olajfák, kókadt, poros pálmák, az apró, lapos tetejû házak koszorújában. Néha még most is ott látom, ha Nanur évnegyede, a száraz idõszak vége felé úgy szikrázik az ég a város felett, és újra érzem azt a meleg, poros szagot, ami akkor az orromban ült.

Avana lakói egy hete nem hallottak mást: ha a Palota tetején megszólal a kürt, mindenki menjen a házakba – a Viking alig ötszáz méterre volt a legszélsõ házaktól-, de ez csak arra volt jó, hogy a nép még izgatottabban várja az indulást. Fogalmuk sem volt, mi következik, igaz, nekünk se volt. Till nagyon félt ettõl az indulástól. Ha a rakéta megbillen, a város helyén kiégett, üszkös pusztaság marad…”

„…Nagyjából ennyi az, amire a Viking indulásának napjából emlékszem.

A következõ napokról nincs sok mondanivalóm. Minden hajnalban beszéltem a Vikinggel, és azok a beszélgetések, remélem, hazajutottak a Földre. Legfeljebb arról kellene írnom, amirõl akkor nem szóltam – fölösleges lett volna ezzel terhelnem õket -, hogy féltem. Más azt mondani, hogy az ember nem fél a haláltól, és megint más éjszakánként figyelni az ajtó elõtt surranó lépéseket, okkal vagy ok nélkül azt képzelve, hogy most, ezek a lépések hozzák a halált, bunkó, hurok vagy ami a legvalószínûbb, feketén csillogó obszidián kés formájában. Mert Avana uralkodója voltam, és ebben a hagyományokat tisztelõ, különös világban még a gyilkosok is adnak a formaságokra. Uralkodónak a szent áldozati késsel kell elmetszeni a torkát…”

Összeállította: Bódi Ildikó

A pályázaton minden olyan alkotó részt vehet, akinek még nem jelent meg önálló kötete. ( A magánkiadás nem kizáró tényezõ.)

A pályázat nem jeligés!

Egy pályázó maximum két mûvel pályázhat.
A novellák terjedelme nem haladhatja meg a 15, normál sorközzel,12 pontos betûmérettel nyomtatott, A4-es oldalt, és nem lehet kevesebb 2500 karakternél.

A mûveket Word doc. formátumban, e-mailben kell benyújtani. Az AVANA archívuma számára kérjük 1 nyomtatott példány beküldését.
A terjedelmi határok és formai követelmények be nem tartása a pályázatból való kizárást vonja maga után.
 
Postázási határidõ: 2010. Április 30.

Az e-mail-eket a következõ címre várjuk:
avana.preyer.nov.p @ gmail.com

A nyomtatott példányt a következõ címre kérjük:
B.Kósa Katalin 7630. Pécs Matheovits F.u.2.

A nyomtatott példány, és az e-mail-hoz csatolt Word doc. mellé is kérjük megadni :
– a szerzõ nevét,
( ha van, akkor az írói nevét is)
– a szerzõ levelezési címét,
– telefonszámát,
– és e-mail címét.

Az eredményhirdetésre, és a díjak átadására a HungaroCon rendezvényen kerül sor.
A pályázó a pályázat beadásával hozzájárul ahhoz, hogy mûve megjelenjen az Avana Egyesület kiadványaiban: az Új Galaxisban, vagy az Avana Arcképcsarnokban.
Továbbá vállalja, hogy a beküldött alkotásokat az eredményhirdetésig máshová nem nyújtja be, illetve Interneten sem jelenteti meg.

„PREYER HUGO EMLÉKÉRE”

   Preyer Hugo Arany Meteor díjas író, szerkesztõ 1934-ben született, és 1993. július 13.-án halt meg, Budapesten.

 Korán kezdett foglalkozni az irodalommal, már 1947-ben, 13 éves korában díszoklevelet kapott az Élet és Tudomány szerkesztõségétõl tudományos-fantasztikus írásaiért – bár akkor ezt még senki nem nevezte így, még õ maga sem. A mûfaj azonban már létezett, mûvelõi éltek és dolgoztak, de még nem sorolták be õket sehová.

   A szerzõnek a fantasztikumhoz való vonzódása gyakorlatilag végigvonult egész kalandos életpályáján. Minden lehetõt és majdnem lehetetlent megpróbált: volt kocsikísérõ a Nagyvásártelepen, sztahanovista esztergályos a Rákosi Mátyás Vas- és Fémmûvekben, bûnügyi nyomozótiszt a Budapesti Rendõr Fõkapitányságon, majd sziklamászó és barlangkutató. Tanult kriminalisztikát és buddhológiát, pszichológiát és biológiát, valamint évekig dolgozott a híres „Aranyketrec” nevû elmekórházban. Közben – szinte mellékesen – elvégezte a filozófia-etika szakot is, de valószínûleg mindez csak tanulmányi kirándulás volt számára, hogy szerteágazó tapasztalatait késõbb az írásaiban felhasználhassa.

   Science-fiction írásaiban a modernebb irányzatok felé vonzódott; novellái, elbeszélései és regényei inkább filozofikusak, pszichologizálók. A jövõ – ma még nem létezõ – tudományaival birkózott, mint az álomkutatás, sorskutatás, jövõkutatás, stb., amely témák iránt külföldön is élénken érdeklõdtek.

   Megalakulása óta fõtitkára volt a Vega magyar sci-fi egyesületnek, szerkesztette az egyesület kiadványait, és azon fáradozott, hogy a magyar sci-finek külföldön is méltó elismerést szerezzen. A tudományos fantasztikumon kívül gyakran írt esszéket, tanulmányokat és rendhagyó riportokat lapok és folyóiratok számára.

(Preyer Hugo: Lebegés c. kötetének elõszava alapján)

 

A Vega Egyesület titkára, Preyer Hugo, több fiatal íróval  levelezõ kapcsolatban állt,  novelláik kíméletlen kritikusa és egyben támogatója volt. Így kerültem én is vele kapcsolatba, mivel gyakran próbálkoztam novellák megalkotásával.

 Hugo, 1991-ben felkért, hogy  – a kezdeményezésemre, egyesületté alakult Balassi Bálint Asztaltársaság vezetõjeként – szervezzem meg a HungaroCont.  A rendezvényt megszerveztük, mi több, a következõ évben is, ám az 1993. évi találkozót Preyer Hugo már nem érhette meg. Halálával pótolhatatlan veszteség érte az amatõr sci-fi alkotók táborát. A VEGA, a SZÍRIUSZ, az ORION 13, majd az ORION sci-fi lapok után, megszûnt az ANDROID is.

 

A HungaroConok 1980-tól tartó története során Preyer Hugonak köszönhetõen minden évben meghirdetésre került a novella- és a képzõmûvészeti pályázat. E hagyományt az Asztaltársaság is tovább vitte, majd 1997-ben a sci-fi novellaíró pályázatot „Preyer Hugo emlékére” ajánlotta, így állítva emléket az amatõr alkotók támogatását szívügyeként kezelõ kiváló írónak.