Az arc az elsődleges ismertetőjegy, a közvetítő a tulajdonosa és a szemlélő között. Közvetíthet érzelmet, kérdést, szándékot, de mindenképpen valamilyen belső tartalmat. Felismerhetővé válnak a dolgok, benyomásokat gyakorol a szemlélőre. Arc alapján ítélünk, emlékezünk. Egy kép esetében szinte az összes tulajdonsággal kapcsolatba egyezést fedezhetünk fel, különösen az illusztráció az, ami a mondanivaló, a tartalom és az olvasó között meghatározó azáltal, hogy irányít.
Megjelenít egy lehetséges világot, ráhangol, valami pluszt ad, de egyben a jellemzőjévé is válhat egy műnek. Amikor meglátunk egy képet, egy rég elfeledett egykori novelláskötet, sci-fi antológia, regény borítóját, képes bennünk felidézni azt az élményt, amit az a könyv nyújtott. Előhoz hangulatokat, nosztalgiát, beugrik a cselekmény, életünknek azon időszaka, vagy akár egy egész korszak. Ugyanez a kép akkoriban kíváncsiságot ébresztett és az ismeretlen dolgok felé terelt, és egy sor új élmény forrása lett.
A sci-finek mindig is szerves része volt a grafika, a képi világ, gondoljunk a régi Galaktikák vagy Kozmosz-könyvek borítóira, amelyek misztikus és megfoghatatlan, nem létező vagy csak egy másik világban létező dolgokat ábrázoltak. Az ember a hétköznapi életből, annak kiszámíthatóságából mindig kapukat keres, legtöbbször a jövőbe, ahol a jelen dolgai megváltoznak majd, és korlátok nélküli dimenziók nyílnak újabb és újabb arcokkal, amik csalogatják az embert, hogy megismerje őket. Ilyen egy könyvborító is, amely egyszerre közöl és egyszerre titkol el dolgokat. Ajtó egy másik univerzumba.
Sallai Péter előadása a HungaroConon.
https://www.facebook.com/events/702643339749126/
