Az Írószövetség sci-fi szakosztályának 2014. május 21., szerdai rendezvényén a fordítók munkájába, a fordítások nehézségeibe nyerhetünk bepillantást.
Kedvcsinálónak olvassátok tagunk, Pasztler Ágota beszámolóját egy korábbi, a november 20-i rendezvényről, amelynek Nemere István és Kasztovszky Béla voltak a vendégei, a kérdező pedig többek közt a Zsoldos Péter-díj zsűrielnöke, S. Sárdi Margit. A fotókat Szélesi Sándornak köszönhetjük.
Beszámoló az Írószövetség 2013. november 20-i rendezvényéről
A kellemetlen, esős nyirkos idő dacára legalább huszonöten jelentek meg ezen az érdekesnek ígérkező előadáson. A meghívott előadók Kasztovszky Béla és Nemere István, a vitavezető pedig Sárdi Margit volt. Vittem magammal egy-két régi fanzint, hogy némi hangulatot teremtsek, Kasztovszky Béla pedig elhozta a Magyar Ifjúság azon számát, amiben megjelent egy novellája. Erről eszembe jutott, hogy olvastam egy olyan képregényt, ami a Négy békeszerető földlakó címet viselte, és valószínűleg a Magyar Ifjúságban jelent meg. Rákérdezem, de a jelenlévők nem emlékezek rá, Tekintve a korukat, ez nem is meglepő. Ha valaki emlékszik erre a képregényre, kérem, írja meg.
A rendezvényt Sárdi Margit kezdte, a hatvanas-hetvenes évek bemutatásával.
1968-ban kezdődött az Új Gazdasági Mechanizmus, amihez mindenki nagy reményeket fűzött.
1969-ben elindult a Kozmosz könyvek sorozat, Asimov: A hallhatatlanság halála c. könyvével. (A saját példányomat 1969. március 25-én vettem meg).
1972-ben megkötötték a SALT-1 szerződést, továbbá kiadták az első Galaktikát.
1978-ban megjelenik az első Metagalaktika.
1979-ben kifulladt az gazdasági reform, viszont megkötötték a SALT 2-őt. Ami ennél is fontosabb: bemutatták a Csillagok háborúját.
1980-ban meghal Tito.
1982-ben meghalt Brezsnyev, és bemutatják a Birodalom visszavág-ot.
1984-ben bemutatják a Jedi visszatért.
1984-86-ban kiadják a Roburt.
1985-ben elkezdődik a glasznoszty (no meg a peresztrojka).
Ezek a történelmi, illetőleg filmtörténeti események. Ebben az időben sok magyar sci-fi szerző dolgozott, pl. Dévényi Tibor, Mesterházi Lajos, Csernai Zoltán, Hernádi Gyula, Lőrinc L. László Szentmihályi Szabó Péter, és a lista még folytatható. Ezenfelül számos folyóirat közölt ilyen tárgyú novellákat, és a sok sci-fi klub is rendszeresen jelentetett meg kiadványokat. A mostani alkalomra meghívták Pap Violát és Lőrincz L. Lászlót is, de sajna, egyikük sem tudott eljönni.
A hazai árak jellemzéséül: egy liter tej 3.- Ft, az úgynevezett pasztőr tej 3,60. Kisgyerekes anyáknak kedvezményes áron járt, az ún. tejjegyre Gyorsan hozzáteszem, hogy ezeket nem zacskóban, üvegben vagy dobozban adták, hanem kimérve. A vonaljegy 34 fillér, az átszálló hetven fillér volt. A kombinált bérlet 110.- Ft. De nem sokkal később felemelték 170.- forintra. A benzin ára literenként 5.- forint. Sárdi Margit kezdő fizetése 950.- Ft volt, (az enyém 1969-ben 1200.-).
Mit tettek, illetve mit írtak ekkoriban a jelenlévők?
Kasztovszky Béla (továbbiakban KB): elsősorban a családdal, illetve a munkámmal foglalkoztam.
Nemere István (továbbiakban: NI): elsősorban én is a családdal, illetőleg a munkahelyeimmel voltam elfoglalva.
Sárdi Margit (továbbiakban SM): Nemere István miből élt abban az időben?
NI: Sokféle munkát kipróbáltam, voltam mentős, könyvtáros, biztosítási ügyintéző, és még jó néhány más szakmában is dolgoztam. 1977-től kezdtem írni, 1979-től lettem főállású író. Ezért aztán nem estem a KMK (közveszélyes munkakerülés) vétségébe.
SM: 1971-ben voltam gyakornok, és 950.- forintos fizetésem volt, de ezt hamar felemelték 1300.- forintra.
KB: Én 1960-ban kezdtem el dolgozni, és a kezdő fizetésem 1050.- forint volt. Ehhez azonban 27%-os pótlék járt. Munka mellett szerettem volna elvégezni az egyetemet, de ez nem volt sima ügy. A felvételi a Budapesti Műszaki Egyetemen csak másodszorra sikerült. Elsőre helyhiány miatt elutasítottak Ezután a KISZ-titkár (Kommunista Ifjúsági Szövetség, ha valaki nem tudná) megkérdezte tőlem, hogy KISZ-tag vagyok-e? A nemleges válaszra megcsóválta a fejét. Értettem a szóból, beléptem, és 1962-re már sportfelelős lettem. A következő alkalommal fel is vettek. Szerencsére ösztöndíjat kaptam, tíz hónapon át a tanulásért járt a pénz, a nyári szünet két hónapjában pedig dolgoznom kellett. Erről a munkahelyről mentem nyugdíjba 46 év után.
SM: Lehet valaki független író?
NI: Ez bizonytalan, Én is jelentkeztem az egyetemre, de X-es kategória voltam (osztályidegen), ezért nem vették föl.
KB: Én is az voltam, a családom férfitagjai több generáción keresztül jegyzők voltak.
NI: Igen, arra törekedek, hogy ne alakuljanak ki dinasztiák. Én is munka mellett írtam eleinte. Nem volt könnyű bejutni az irodalmi életbe, mert nem voltam pesti, nem ismertem senkit a szerkesztőségekben, illetve a kiadókban. Ráadásul telefonom sem volt, ezért ha Pesten jártam, egy nyilvános fülkéből (tantusszal) felhívtam a szerkesztőséget. A legtöbben a Két deci benzin című, Élet és Irodalomban megjelent riportomra emlékeztek. Néhányszor megesett, hogy akivel előzőleg beszéltem, már nem abban az állásban volt. Mellesleg ez ma is megeshet!
KB: Ezt az előadást úgy hirdették, mint a hetvenes- nyolcvanas évek sci-fi szerző nagyágyúi jelennek meg. Ki merem jelenteni, hogy én legföljebb petárda vagyok, míg Nemere István az atombomba, mert ötszáznál több művet írt.
NI: Igen, most én vagyok a legtöbbet író szerző. Volt két ellenfelem, de ők már meghaltak, ezért én vezetem a mezőnyt. A fentebb említett hátrányok miatt csak négy év múlva kaptam szerződést. A sci-fi irodalom akkoriban egyfajta kitekintést jelentett a világra. Ebben a témában nem volt cenzúra, ki lehetett találni világokat, Persze, sokszor az ifjúsági kategóriába sorolták a műfajt, ezért írtam egy kilenc kötetes ifjúsági regénysorozatot.
SM: Értelmiségi műfajnak tartották, akik ezt kedvelték, a sorok között is tudtak olvasni, Ez a műfaj olyasmit mondott ki, amit más nem.
NI: Ahogy említettem, az első művem nehezen jelent meg, ezért fordítást, illetve lektorálást vállaltam. Aztán megismerkedtem Kuczka Péterrel, de ez sem volt zökkenőmentes kapcsolat. Nehezen, de beindult az irodalmi pályafutásom.
KB: Az én irodalmi pályafutásom az Úttörő Szövetség 1956 tavaszán meghirdetett pályázatával indult. Ebben Röpülj, képzelet! címmel azt kellett megírni, hogy a gyerekek milyennek képzelik el a jövő világát.
Megírtam ezt a novellát Milyen lesz a jövő? címmel. Én úgy képzeltem el, hogy telepek és telepesek lesznek a Holdon, az iskola érdekes hely lesz, és csak aztán derül ki, hogy a főszereplő pajtás mindezt álmodta. Viszont az írás azzal a mondattal zárul, hogy a jövőért nekünk kell tenni. Talán ez a szép végszó tette, de megnyertem a pályázatot. 1968-ban egy barátom levett egy könyvet a polcról, és a figyelmembe ajánlotta a Riadó a Naprendszerben című kötetet. Elolvastam, és megtetszett,
NI: Én is valahogy így jártam, egy novelláskötet elolvasása után tetszett meg a műfaj.
SM: Hogyan jött össze az első könyv?
KB: Ez 1982-ben jelent meg, Kétszemélyes világ címmel, társbérletben Kaszás István: a felderítő című regényével. Előtte egy írásom megjelent a Galaktika 27 számában. A regény személyes élményeken alapul, ebben egy apa és a lánya, aki nem tud beszélni, de telepatikusan érintkezik az apjával, felfedez egy idegen világot. Sajnos, a világ is felfedezi őket. Utána tizenhét évig nem írtam semmit.
SM: Nehéz volt-e Kuczka Péterrel dolgozni? Ki volt az, aki a leadott írásokat javította?
NI: Velem jó darabig nem foglalkozott Kuczka, így aztán merő dacból mentem a Népszava kiadóhoz, ez akkoriban könyvet is kiadott. A dátumi is emlékezetes, mert 1981. május 13-án, a pápa elleni merénylet napján történt. Beállítottam a szerkesztőségbe, és felajánlottam a regényemet. A kéziratomat átvették, ki is adták. Ebből lett aztán a családregény-sorozat.
SM: Milyen volt a kapcsolat a pályatársakkal? Például Dévényi Tiborral vagy Karczag Györggyel?
KB: Az Írószövetség klubhelységében rendszeresen összegyűltünk, találkoztunk, beszélgettünk. 1975-ben meghívást kaptam, hogy jelenjek meg az író-óvodán. A sci-fi témában dolgozó írókat három pályatárs segítette, Hernádi Gyula, Zsoldos Péter és Szentmihályi Szabó Péter. Ez a foglalkozás két évig tartott, és házi feladatot is kaptunk, pl. a tunguz meteoritról kellett novellát írni.1977-ben kaptam egy felkérést a KISZ-től, hogy írjak egy novellát. Ezt meg is írtam, Kati és a komputer címmel. Az elbeszélés minden szereplőjét élő személyekről mintáztam, csak a cselekmény képzelt. Ez az írás jelent meg a Magyar Ifjúságban.
Az Ország- Világ c. hetilap is pályázatot hirdetett sci-fi novellákra, és sok mű érkezett be, közülük nem is egyet Erdélyből küldtek. NI: 1990 óta sokkal több sci-fi jelenik meg, jó és rossz vegyesen.
SM: Innentől befejeződött a hidegháború, és az írásoknak egyre gyakoribb témája lesz az idegenekkel való együttélés.
NI: A régebbi műveket egyfajta kommunista optimizmus jellemezte, pl. Fehér Klára vagy Marton Béla esetében.
SM: Beleszóltak-e a témaválasztásba?
KB: A Metagalaktika 11 számában jelent meg A felvonó c. novellám, ezt első alkalommal Kuczka Péter visszautasította.
SM: Volt-e olyan írás, amit a téma miatt utasítottak el?
NI: Néha még az is baj volt, ha nem derült ki, hogy hol és mikor játszódik.
SM: Akkor nem csoda, ha a könyv csak négy év múlva jelent meg.
Egyébként az időutazás, mint téma, nálunk nem túlzottan foglalkoztatta a szerzőket, ez alól talán Weinbrenner Rudolf a kivétel. Ilyen szempontból érdekes Nemere István, Kasztovszky Béla vagy Szepes Mária jövőképe. Tudjuk-e alakítani a jövőt?
NI: Ahhoz túl sok az elágazás.
SM: Változott-e az együttélésről alkotott képük?
NI: Nem sokat változott. Ami bennünk van, a rossz berögződés, nem változtatható meg, legalábbis nem rövid idő alatt.
SM: Ki árt kinek?
NI: A rabszolgaság (ami elég gyakori téma) nem gazdaságos. Van olyan bolygó, esetleg kisbolygó, ahol nincs élet, és a bányászat gépekkel sokkal olcsóbb és egyszerűbb. Mi is utazhatunk más bolygóra, és ott lehet, hogy nem túl jól viselkedünk.
SM: Lehet, hogy Béla optimista?
KB: Szűk a világunk, és én jobban szeretek emberi dolgokkal foglalkozni.
SM: A Zsoldos díja idén csak négy kisregény érkezett be, ezek egyike sem optimista. A társadalmi felelősségről szól a Bolygófalók című, 1988-ban kiadott regény is. Fölveti azt a kérdést, hogyan lesz gonosz a gonosz?
.NI: Körülnézünk, és bőven van példa.
SM: A gonosz lett vagy született?
NI: A rossz csak gyűlik-gyűlik és összeáll egy emberben. Ha a mai diktátorokat nézzük, hogyan jutottak el oda?
SM: Bélánál nincs gonosz.
KB: Inkább a jót szeretem megírni. Aki nálam gonosz, az többnyire önvédelemből az. Csak a jókról tudok hitelesen írni.
SM: Először nem vettem észre, mennyi újító kísérlet volt ebben az időben, lásd például a Fekete gén, ami egy nyitott kompozíció. Szinte a Mátrix világát idézi Pápay Kálmán.
András László: Jelentések a központnak c. regénye kaffkai hatású. Megbeszélték-e a kísérletezést?
NI: Az írás nem közös műfaj. Vannak szerzőpárosok, pl. a Sztrugackij testvérek, esetleg Ilf-Petrov, de ez a ritkább eset. Az író-óvodában Hernádi Gyula adott tippeket, de összeolvasás nem volt. Ugyanazt a témát más-más variációban írták meg.
SM: Van-e olyan kérdés, amit nem tettem föl, de kellett volna?
NI: Megírta-e élete főművét? A válasz nem!
Kasza Magdolna megkérdezte, hogy plágiumnak tartja-e azt, hogy a Holtak harca c. regényének alapötlete visszaköszön a Pusztító c. filmben?
NI: Az egyezés 75%-os, de sok történet magától értődő, nem biztos, hogy a kölcsönzés tudatos.
Egy hallgató: Mennyire követ az irodalom a tudomány változásait?
NI: Száz évvel ezelőtt könnyebb dolguk volt az íróknak, mert követni tudták a változásokat és az új tudományos eseményeket. A sci-fi írók az írók nem annyira az elméleteket, hanem a működési módot írják le.
SM: Az irodalom az emberről szól. A húr-elmélet nem része a világnak.
NI: Vannak olyan történetek, amik más világokban játszódnak, más körülmények és más erkölcsi normák között.
SM: Ez igaz, de az erkölcsi problémák ott is megvannak.
Ezután az órára néztünk, és kiderült, hogy már nyolc óra, és mennünk kell. A következő rendezvényre december 4-én kerül sor, mert az Írószövetség téli szünetet tart.
Szöveg: Pasztler Ágota, Fotók: Szélesi Sándor
