;

Megjelent az Avana SF Hírlevél 2014 januári száma

Letöltheto az Avana SF Hírlevél 2014 januári száma

 

 

Továbbra is várjuk az impresszumban feltüntetett e-mail címekre a
hozzászólásokat, kritikákat, híreket és bemutatókat alkotókról, civil
szervezetekről, internetes portálokról, klubokról és egyéb,
fantasztikus és tudományos eseményről, kutatásról.

 

A Hírlevél szabadon terjeszthető.

2014. évi novellapályázat Preyer Hugo emlékére

Az AVANA Egyesület pályázatot hirdet új, sci-fi novellák megírására.

A pályázaton minden olyan alkotó részt vehet, akinek még nem jelent meg önálló kötete.

( –A magánkiadás nem kizáró tényező.)

 

A pályázat nem jeligés!

Egy pályázó maximum két művel pályázhat.

A novellák terjedelme szóközökkel együtt nem haladhatja meg a 40.000 karaktert, és nem lehet kevesebb 2500 karakternél.

A műveket Word. doc., vagy Word docx  formátumban, ( –12 pontos betűmérettel, normál sorközzel, fejléc és oldalszámozás nélkül –) e-mailben kell benyújtani. A csatolt dokumentumok címében szerepelnie kell a szerző nevének, a mű címének.

A terjedelmi határok és formai követelmények be nem tartása a pályázatból való kizárást vonja maga után. 

 

Beküldési határidő: 2014. május 30.

 Az e-mail-eket a következő címre várjuk:

preyer@avana.hu

Az e-mail-ben  kérjük megadni :

– a szerző nevét,

( – ha van, akkor az írói nevét is)

– a szerző levelezési címét,

– telefonszámát,

– és e-mail címét.

 

Az eredményhirdetésre, és a díjak átadására a HungaroCon országos sci-fi találkozón kerül sor.

A pályázó a pályázat beadásával hozzájárul ahhoz, hogy műve megjelenjen az Avana Egyesület nyomtatott kiadványában, az Új Galaxisban, vagy online a preyer.avana.hu oldalon.

Továbbá vállalja, hogy a beküldött alkotásokat az eredményhirdetésig máshová nem nyújtja be, illetve Interneten sem jelenteti meg.

 

Megjelent az Avana SF Hírlevél 2013 november-decemberi száma

Letöltheto az Avana SF Hírlevél 2013 november-decemberi száma

 

 

Továbbra is várjuk az impresszumban feltüntetett e-mail címekre a
hozzászólásokat, kritikákat, híreket és bemutatókat alkotókról, civil
szervezetekről, internetes portálokról, klubokról és egyéb,
fantasztikus és tudományos eseményről, kutatásról.

 

A Hírlevél szabadon terjeszthető.

Novellapályázat „Állatok a jövőben, a jövő állatai”

 

 

Az Avana Egyesület „Állatok a jövőben, a jövő állatai” címmel novellapályázatot hirdet.
A pályázat témája: Sci-fi novella, amelyben központi szerepet kapnak a mai szemmel „idegen” állatok.
A történet szólhat akár egy ma is létező állat távoli jövőben élő megfelelőjéről, esetleg más bolygókon honos faunáról. Olyan novellákat várunk, ahol a ma ismert állatoktól különböző lények nem csupán említésszinten vannak jelen, hanem nagyon is fontos szerepük van a történet alakulásában.

Beküldési határidő: 2014. január 31.

A pályaműveket az ujgalaxis @ scifi.hu címre várjuk .doc, .docx vagy .rtf formátumban. A műveket a következő fájlnévvel kérjük az elektronikus levélhez csatolni: „szerző neve_novella címe”. Az e-mail tárgymezőjében kérjük feltüntetni az „állatok a jövőben” jeligét.

Terjedelmi korlát nincs, de nem regényeket, kisregényeket várunk, az írások feleljenek meg a novella műfaj követelményeinek.

A pályázatnak nevezési díja nincs.

A pályaműveket az Avana Egyesület által összeállított bírálóbizottság bírálja el. A novellapályázat győztese pénzjutalomban részesül, amelynek összege 10 000 forint, valamint a legjobb pályaművek megjelennek az Új Galaxis antológiában, amelyből a bekerülő írók egy-egy tiszteletpéldányt kapnak.

 

www.ujgalaxis.hu

A regény arca

Az arc az elsődleges ismertetőjegy, a közvetítő a tulajdonosa és a szemlélő között. Közvetíthet érzelmet, kérdést, szándékot, de mindenképpen valamilyen belső tartalmat. Felismerhetővé válnak a dolgok, benyomásokat gyakorol a szemlélőre. Arc alapján ítélünk, emlékezünk. Egy kép esetében szinte az összes tulajdonsággal kapcsolatba egyezést fedezhetünk fel, különösen az illusztráció az, ami a mondanivaló, a tartalom és az olvasó között meghatározó azáltal, hogy irányít.

Megjelenít egy lehetséges világot, ráhangol, valami pluszt ad, de egyben a jellemzőjévé is válhat egy műnek. Amikor meglátunk egy képet, egy rég elfeledett egykori novelláskötet, sci-fi antológia, regény borítóját, képes bennünk felidézni azt az élményt, amit az a könyv nyújtott. Előhoz hangulatokat, nosztalgiát, beugrik a cselekmény, életünknek azon időszaka, vagy akár egy egész korszak.  Ugyanez a kép akkoriban kíváncsiságot ébresztett és az ismeretlen dolgok felé terelt, és egy sor új élmény forrása lett.

A sci-finek mindig is szerves része volt a grafika, a képi világ, gondoljunk a régi Galaktikák vagy  Kozmosz-könyvek borítóira, amelyek misztikus és megfoghatatlan, nem létező vagy csak egy másik világban létező dolgokat ábrázoltak. Az ember a hétköznapi életből, annak kiszámíthatóságából mindig kapukat keres, legtöbbször a jövőbe, ahol a jelen dolgai megváltoznak majd, és korlátok nélküli dimenziók nyílnak újabb és újabb arcokkal, amik csalogatják az embert, hogy megismerje őket. Ilyen egy könyvborító is, amely egyszerre közöl és egyszerre titkol el dolgokat. Ajtó egy másik univerzumba.

Sallai Péter előadása a HungaroConon.

https://www.facebook.com/events/702643339749126/

 

facebookra

 

Egy író választásai regény és film között

 

Az ötlet kipattanásától a VÉGE felirat lebetűzéséig az író minden egyes mondatnál dönt. Az első és legnagyobb kérdés azonban, hogy mi legyen az ötletből. Novella, regény, színdarab vagy film? A választás szabad… Az átválthatóság azonban nem garantált. Stephen King a saját regényeiből leginkább tévéfilmeket csinált. A Csillagok háborúja könyvváltozata ugyanakkor nem adja vissza a film sikerét. Miért várt Orson Scott Card olyan sokáig egy jó Végjáték-forgatókönyvre? Szóval: könyv vagy film? Hogyan gondolkozzon egy író… vagy hogyan ne?

Szélesi Sándor előadása a HungaroConon.

https://www.facebook.com/events/702643339749126/

enders-game-butterfield-asa-ender-2

 

 

 

A Zsoldos Péter-díjra jelölt művek értékelése Vásárhelyi Lajos tollából

Zsoldos_dij_150px

Már megint…

 

Igen, megint eljutottunk ide. Minden elolvasva, rendszerezve, sorba állítva, már mindenki csak a befejezésre vár.

Megint ki fogjuk osztani Zsoldos Péter emlékére a díjat.

Megint sok olyan írás volt, aminek majdnem semmi köze a díj névadójához.

Megint el lett olvasva rengeteg beküldött novella.

Megint voltak jók, és rosszak.

Megint voltak visszatérő témák.

Megint előkerültek régi hibák.

Megint jó és rossz is volt az olvasás.

Megint elmondhatom régi érveimet.

Megint állok a puszta szélén és teleszívom a tüdőm levegővel.

Megint kétfelé osztódnak hallgatóim/olvasóim.

Megint, ha jót mondok egy írással kapcsolatban, akkor egy igaz kritikus vagyok, aki látja a lényeget és segíteni akar.

Megint, ha rosszat mondok egy írásra, hiányolok/kifogásolok valamit, akkor egy vén hülye vagyok, aki végig sem olvasta az írást, és mindenbe beleugat, teljesen feleslegesen.

Megint lehet a két álláspont között választani.

Megint el kell mondanom, nekem is megadatott,  hogy érezzem, milyen az, amikor az ember lelkébe bele mélyesztik a kritika kését. És be kell vallanom, öt percig majdnem felrobbantam, és „ölni tudtam volna”. Ez az állapot engem is meglepett, de utólag örültem neki, hogy megélhettem. Aztán vettem egy nagy lélegzetet, és elgondolkodtam azon, hogy aki mondta: nem haragszik rám, nem akar nekem rosszat, hát akkor miért mondta? És próbáltam a szövegemet az Ő szemén keresztül nézni, és meglátni azt, ami nekem eddig nem adatott meg. Nagyon kellemetlen, de igen hasznos állapot.

Akkor itt következnek az apró vélemények. Nem részletezek semmit, ha valaki szerző érdeklődik, részletesen is megbeszélhetjük. Csoportokba rendeztem az írásokat, hogy ki-ki könnyebben tudjon benne keresni.

Jó olvasgatást és esetleg jó „mérgelődést”.

 

Ezek az írások a Galaktika (269-274) számaiban jelentek meg

 

Bojtor Iván: Eridhu romjai.

(G 267)

Izgalmasan megírt Borgesre emlékeztető történet. Olvasás közben több misztikumot, és nem létező könyvet és egyéb hivatkozást is elviseltem volna, ami csak emelte volna az írás hangulatát, élvezhetőségét. Sajnos a befejezés kis csalódás volt számomra, mert a nagy előkészítés után, a főszereplő nem igazán lepődött meg azon, amibe bele csöppent, inkább csak fárad közönnyel tudomásul vette, mint aki más csodát vár. Egyáltalán várta, kereste a csodát?

 

 

Varga Csaba Béla: Az erő vonalai

(G 268)

Igazából egy tanulmány az Unió állapotáról, és főleg jövőjéről, ahogyan a szerző azt elképzeli. Annyira nem száraz, mint lehetett volna. Jót tett volna az írásnak, ha a párbeszédek közben, környezetet és szereplőket is kissé megismertük volna. Hiszen minden képi felületeken történt, tehát volt látvány. Annak a megjelenítése nem csak a riporternő új frizurájában kellett volna kimerülni. Lehet az is látványos volt. Talán az írás merevsége is oldódott volna kissé. A szerző a problémát az elit és a tömeg között látja, és ezt nagyjából meg is okolja, és ez vezet az Unió elbukáshoz is. A végső dilemma: enni vagy kulturálódni?

 

 

Andrej Iljics Dajcs: Álomkereszteződések

(G 274)

Az író ugyan úgy mesél, mint a hőse, és semmi nem biztos. Az sem, hogy ki kicsoda, és kinek mik a céljai. A jövő valami konzumvilág. Két dolog viszont többet érdemelne, mint csak jelzés. Az egyik a pszichológus a másik pedig a mentőkabin. Mert az kevés, hogy a pszichológus utána előadásokat tartott a témából, a mentőkabin meg nagyon bonyolult. Én már arra is gondoltam, nem a mentőkabin álmodta a főszereplőnek a történetet, hogy egyikük se unatkozzon? Mert itt mesélés ürügyén minden lehetséges. De a mese jó.

 

 

Varga Csaba Béla: Az örökség

(G 273)

Nem túl hosszú, de egyenetlen. Azzal időz el hosszan, amit csak meg kellene említeni, és a történetet és a vég utáni történetet meg kibontani. Ez a heroikus történet ennyi „csak jelzéssel”, kapkodónak tűnik. A legendát is el kellene mesélni! (Zulawsky: Ezüstös mezőkön).

 

 

Szélesi Sándor: Soha többé napfelkelte

 (G 272)

Rövid, de velős írás, szépen felvezetve a hétköznapból a csodáig, és vissza. Minden kis részlet a helyén van, és jó a hangulata.

 

 

Márki István: A császár üzenete

(G 271)

Jól megírt apokaliptikus novella. A régi történések magyarázatát jobb lett volna párbeszédbe foglalni, akkor pergőbb minden. Hiszen a hősök szinte állandóan menekülnek. Így pedig nagyon statikus. A Kafka novellára nagyon rá van építve a történet, így az az olvasó érzése, ha ő nem olvasta a történetet, sok mindenről lemaradt, és neki nem üzent a császár. Akár idézetet is lehetett volna a Kafka novellából ide venni, hiszen most divat a vendégszöveg, és a terjedelem bírta volna, ha belsőleg feszesebbre veszi a történetet.

 

 

Fedina Lídia: Libera me, Domine!

(G 269)

Először valami hitbuzgalmi íratnak látszott. Sajnos a lélektani ábrázolás lehetőségét a szerző az sf csavarral kikerülte. Az sf háttér igen-igen fasisztának tűnt számomra, még az sem nagyon mentette, hogy a főhőst feláldozták. Ő már az elején menthetetlenül átkerült a másik oldalra. Ha van lélektani rész, akkor az sf felesleges lett volna, de az már egy másik történet.

 

 

Nemere István: Műtét előtt

(G 264)

Bájos csacskaság sf formában előadva. A kutyát és a meztelen nőt azért hiányoltam. De technikailag tiszta és követhető. Dramaturgiailag is jó az íve. Minden rendben van, jó volna, ha szakmailag sokan lennének ezen a színvonalon. Az más, hogy nagyon könnyen feledhető, de talán a szerző szándéka is ez volt. Megmutatni egy használható ujjgyakorlatot.

 

 

Pap Viola: A megmaradás törvénye

(G 264)

Szorongató, szorongó írás egészen a végéig. Semmit nem fejt ki igazán, de ez adja a szorongás élményét. Sajnos a végén azt érzem, a szerző inkább elmenekül ebbe a Bibliai idézetbe, semmint egy rendes befejezést keresett volna. És ha a csavargó mondjuk, az Énekek énekéből citál egy verset? Akkor más a filozófia, és a megoldás?

 

 

Hack-Handa József: Wireless

(G 263).

Valamikor ezzel az írással már találkoztam. Akkor is tetszett, bár mostanra pár lehetőség ki lett belőle irtva. Nem tudtam rájönni a szerzőnek ezzel a rövidítéssel mi volt a szándéka. Nekem a másik jobban tetszett. De ez is nagyon jó és elgondolkodtató. Például mit tudna ezzel a szerkezettel egy titkosszolgálat, vagy netán az igazságszolgáltatás kezdeni. Vagy ítélethozatalra is megfelelne. Még talán humánus is, nem kell az alanyt kivégezni.

És azon is el lehet gondolkodni, hogy azért vannak szerzők, akik nem hiszik, hogy minden leírt mondatuk kőbe van vésve, és azon már nem lehet, de nem is érdemes változtatni

 

 

Kovács Toochee Mihály: Dupla vagy semmi

(G 270)

Izgalmas lehetőség, és „meleg” döntési helyzet. Szerencsére a jellemek nem sínylették meg a „csavart”, mindenki megfelelően viselkedett. Pedig a helyzet nem több mint egy tanmese.

 

 

F. Tóth Benedek: G-moll

(G 270)

Kellemes álom egymás mellett, zenei összekötéssel. Nagyon egyszerű minden, de utána, nem hagyja az olvasót nyugodni. Képes a saját életén is elgondolkodni. Sf, de az igen egyszerű fajtából, inkább az emberek hatnak, mint technikai csillogás.

 

 

Antal József: Vénuszlakók – Botany bay

(G 263)

A szerzőnek igen rossz véleménye van az emberiségről, a politikusokról, és mindenkiről, aki a hatalomban van, vagy csak a közelében. Hideg, kiszámítható és kegyetlen. Pedig a főhős feláldozza életét a közösségért, de az talán meg sem érdemelte. Nagyon precíz, minden techno-blabla mellőzésével. Pedig jócskán vannak benne sf elemek, de nem tűnnek fel.

 

 

Antal József: 2014

(G 269)

Keserű közeljövőkép. Egy utazást használ fel a szerző, hogy elmondja véleményét a világról. Pedig csak egy bevásárlás ügyében kocsizik a városba, de közben szembe kell nézni az életével. Mikor belátja hibáját, rájön, tud ő kézzel is írni. Ez talán az olvasóra is ráférne

 

 

Nemere István: Halhatatlanok

(G 269-270)

Egy régi regénynek (Simone de Beauvoir: Minden ember halandó) újramesélése, kissé rövidebben. A mesélés végig mese marad, még akkor is, ha a vége valami félelmetes felé indul el. De az egyik hős diadallal fejezi be a mesét. Kellemes írás.

 

 

Kasztovszky Béla: Glória

(G 265-266)

Az alaptörténet nagyon hasonlít a Halhatatlanra, csak az író sokkal darabosabban, szakadozottabban mesél, és a végére egészen besötétíti a történetet. Szinte realistává válik, ez pedig nem tett jót a meseszövésnek. Sajnos maradtak benne olyan részek is, ami talán csak az írónak volt világos, de ezek a zárványok a történet egészét nem zavarják.

 

 

Szélesi Sándor: Míg mozgok, van világ

(G 265)

Kellemes SF, mindenféle jellegzetes attribútummal. A legjobb részek azok, ahol a szerző a magánéletével vívódik, izgalmas leírásokat adva emberi kapcsolatokról, dilemmákról. Sokszor elgondolkodik a történtek felett és ez kellemes élmény az olvasó számára, hiszen a mai sf-ek nagy részében inkább lőnek, mint gondolkodnak. Ha nagyon figyelünk ennek az írásnak még napi aktualitása is van, mintha sokszor a mi napi problémáinkra, meneküléseikre kínálna valami megoldást, választ. Még ha ezek a megoldások válaszok, nem is vezetne sehová, csak egy megkövült a végtelenbe nyúló alomvilágba, ahol a főhős kényszeresen mozog, mert úgy érzi, ha nem teszi, belekövül a többi belekövült közé. De nincs is más választása.

 

 

 

Kovács Toochee Mihály: Nyakig benne

 (G 265)

Megint egy „Dialógus”, világunkról és lehetőségeinkről. A szerző csak kérdéseket tesz fel, amire a másik félnek nincsenek válaszai. De azok a válaszok nem is fontosak, hősünk minden kétséget, problémát megválaszol magának. Olyan ez, mint amit a pszichológusok mondanak, hogy „ők hiába látják a problémát, azt a páciensnek kell meglátni, ők csak segíthetnek”. Mert itt is, ha az idegen ébresztené rá a megoldásra hősünket – mondjuk erőszakkal-, abból csak elutasítás lenne. A végén még egy sf csoda is megjelenik, hogy a történet elemelődjön a hétköznapoktól.

 

 

 

**************************************************************

Ezek az írások az Új Galaxis 19-es számában jelentek meg.

 

 

Hantos Norbert: Látók

Jól van megírva, igazi sf, bár néha kissé elnyújtott, és az ötlete sem eget rengető, de a két szereplő kapcsolatát egészen jól ábrázolja. És elég kiélezett az ellenséges világ is. Talán jobb lett volna, ha a doktor nem érti a problémát, csak cselekszik. Még kegyetlenebb lett volna, de így is elég torokszorító, már kicsit a giccs felé hajlik.

 

 

Monzéger Katalin: Három nap

Egy történet igen pontos és részletes leírása. Három nap, ami alatt a hősnek csak óvatos kísérlete van a változásra. Hiába a világvége, nem tud saját magán átlépni. Keserű, de nagyon igaz, akár magyar környezetben is játszódhatott volna.

 

 

B. Kósa Katalin: Gombnyomásra

Jó a szöveg, csak megokolatlan és tanmese lett belőle, pedig volt benne lehetőség. Sem azt nem tudjuk meg, hogy ki kicsoda, sem azt hogy mik a célok. Amit a végén említ, mint a válság megoldását, az a szöveget átlöki a paródiába, pedig a szerzőnek nem volt ilyen szándéka.

 

Szalay Sándor: A jó hely

Jól megírt történet, csak a közhelyektől nem tud megszabadulni. Paródiának is elmenne, pedig az író komolyan gondolta. Minden logikája abból adódik, hogy hajánál fogva előrángatja. Ha végig gondolja rendesen, nem így írja meg, de megírta, és így kiderült, hogy közhelyek halmaza jött össze. És az olvasónak még az a lehetőség sem adatott meg a novellával kapcsolatban, „hogy valaha felfalhassa, aztán kiszarhassa újra”. Bocsánat csak az írás befejező mondatát idéztem!

 

Mészáros Gyula: Szelídnyugat

Jó vadnyugati történet, kissé időutazásosan megcsavarva. Érdemes lett volna több ötletet és lehetőséget bele gyömöszölni, mert az ötlet bírta volna. Ezért úgy lepődök meg a végén, hogy nem lepődök meg. De jó a hangulat és a környezet leírása.

 

Barabás Levente Szilárd: A szabadság ára

Nem szeretem a háborús történeteket, de ez kiváló. A helyzet teljes mélységében ki van dolgozva és nagyon élők az emberek és a problémáik. Elgondolkodtató, hogy szabad-e egy eszme mellé oda állni, és mi lesz akkor, ha a dolgok túllépnek rajtunk. Meddig lehet a hősöknek hősnek lenni? Itt nem lőnek- vagy csak igen keveset-, de azért ez egy igen kegyetlen írás.

 

Bukros Zsolt: Kilenc kicsi kínai

Gondolom nagy játszma lehetett összehozni, és élvezetes is volt. Olvasni is. Talán még Agatha néni is megnyalta volna az ujját! Sajnos, vagy sem, de a diktatúrák ilyenek. Ez a történet pedig élvezetesen és játékosan ábrázolja a helyzetet, minden keserűsége ellenére.

 

Ladányi József: Betolakodók

Jó időutazásos történet. Igazán hangulatos és a szöveg vissza tudja adni az idegenséget, hangulatilag. Még menekülni sem lehet, hiszen számunkra értehetetlen és legyőzhetetlen hatalommal találkoztunk… és nincsen kiút.

 

 

Fedina Lídia: Tudományos csacskaságok

Becsületesen össze lett hordva minden, kis híján, majdnem benne ragadtunk a történetbe. És a mese miatt minden logika elveszett. Inkább mesélni kellett volna, de ez valahogy megszorult középen. Ha a szerző elég elvetemült, ezt a tini álmot még hosszan tudta volna folytatni.

 

Hekl Krisztina: Ogi

Jópofizás, és az idegen rengeteg földi fogalmat használ, és minden logikátlan. Akkor és úgy értik meg egymást, ahogy a szerző csak akarja. Nem mentünk tovább a közepes mese szintjénél. És persze majd gyarmatosítunk, de az már egy másik történet.

 

Szabó Attila: STARJUMP

Nemere is ilyen történettel kezdte (Triton gyilkosságok) de már ő is idegen ötletet használt, ha nem is tudatosan. De azok a történetek legalább logikusak voltak, itt csak a szerző hitt a logikában, egyébként az meghalt és magával rántotta a mesét is.

 

Budai Dénes: Legenda (képregény)

Szalkai Tamás: Az esély (képregény)

 

A két képregényt nem tudtam értékelni, hiszen azok csak ötletek, és jól-rosszul megvalósuló forgatókönyvek. Két különböző rajz-technikával és látásmóddal találkozunk. Az egyik egy darabos sf, úgy szövegi, mint képi megjelenésében. Bár igen fájó témát érint. (Én szívesen vettem volna, ha a csoda teljesül).

A másik egy fantasy, annak minden kellékével, kifejezőbbek a rajzok, és hősebbek a hősök. Érdekes nézőpontokat (kameraállásokat) választ. Ezzel a még nem is annyira izgalmas történetet, képileg látványossá teszi. Bár közelről nézve előjönnek apró sutaságok. Ilyenkor csak ajánlani tudom a grafikusoknak, hogy a sok izgalmas számítógépes lehetőségből, válasszanak maguknak egy testhez állót. Mert az ötlet is nagyon fontos, de a kivitelezéssel az egekbe lehet emelni.

 

 

Molnár Balázs: Örök búzamezők

Nagy ötlet eléggé elrontva. Mi sem tudunk meg semmit és a szereplők sem. Tehetett volna valamit a szerző a főhőssel, hogy általa meg tudjuk ismerni azt a világot, amit kitalált nekünk. Ha mondjuk, az elején jobban át láttatja a hőssel és az olvasóval is, sokkal erősebb lesz a végére a széthullás és hatásosabb is.

 

Juhász Roland: Evolúcionizáló

Jól megírt írás, minden a helyén van, és még a történet is gördülékeny. Minden sf kellék fel van vonultatva, és a hangulat is fantasztikus. Az emberek pedig kényszerek közt cselekszenek, próbálnak emberek maradni. Végig egyenletes a ritmus, befejezésként még is tud egy jó felütést létrehozni. A cím kicsit nyakatekert, nehezen kimondható, de az írás végén minden kiderül.

 

Hantos Norbert: Legfelső szint

Jól van megírva, igazi sf, bár a vége felé kicsit összemossa a dolgokat, azon igyekezetében, hogy mindet egyszerre megoldjon/megmagyarázzon. Ez csak úgy sikerül, hogy az olvasó egy ideig rágódik a végső megoldáson, és esetleg nem derül ki számára, hogy ki, kicsoda. De a hangulat az feledhetetlen, és magával ragadó.

 

Morrison, Patrick J., Az oligarcha vérvonala

Az oligarcha vérvonala,

Tuan

Lendületes űropera az összes kellékekkel. Mindenki azt és úgy cselekszik, amit és ahogyan kell. A stílus minden jegye képviselve van. Még a megoldások sem nagyon hajuknál fogva vannak előrángatva. Nem egy világmegváltás, de igen szórakoztató olvasmány.

 

Morrison, Patrick-Long, Mickey, A nemzet virtusa

Az oligarcha vérvonala,

Tuan

Jó kis fanyar időutazásos történet, magyar vonatkozású parodisztikus történet. Röviden mondja el, de így csattan a poén.

 

 

Kira Potter (Fazekas Beáta: Víziók

Nagyon jól megírt kém és üldözés történet. Jók a szereplők, látványos a könnyezet. Csak valahogyan az olvasót felejti ki a szövegből. Elolvasom, de nem tudok sem szorítani, sem együtt érezni a hősökkel.

 

Regénypályázat

 

 

 Danny Graver, Az Éden foglyai, Cherubion

Számomra értékelhetetlen minőségben elküldött anyag. (Hatpontos betűméret, de inkább még kisebb). Meg kellett volna próbálni elolvasni 10 oldalt, mielőtt elküldik.

 

 

Gödri Botond, Osiris fiai,

Sopron, Novum Publishing Kft,

2012. 232 l.

Hagyományos sf attribútumok gyűjteménye. A történet is elég hagyományos. Viszont rengeteg benne az ellentmondás. A szerző nem figyel arra, hogy az idegenek nem használhatnak földi kifejezéseket. Tehát nem lehet egy munkagép 10 kilométerre, és hasonlók. De ez másoknál is megtörténik. Inkább mesélnek, minthogy a szövegre is figyelnének.

 

 

Kemese Fanni, A napszemű Pippa Kenn,

Szeged, Könyvmolyképző,

2012. 210 l.

Jó és hosszú mese, vámpírtörténet vámpírok nélkül. A történet valamikor a távoli jövőben játszódik, valami – csak körvonalaiban említett-, világkatasztrófa után. Biológiai manipulációk dögivel, de igazán semmi nincs rendesen megmagyarázva, bár ez azért is történhet, mert esetleg a főszereplő csak ennyit ért meg belőle. Minden fejezet fölé egy szereplő neve van írva, de sokszor vissza kell lapozni, mert a stílusban semmi nem változik. Mindenki egyformán beszél, és egyformán cselekszik. Az pedig szinte lehetetlen, hogy egy kisgyerek 5-től 15 éves koráig egyedül megéljen egy bármennyire is jól védett házban, ahol se robotok, se hírközlés nincsen. És rengeteg hasonló kérdés merül fel olvasás közben. Hiszen a logika sokszor teljesen eltűnik, csak az a fontos, hogy a hősnő végre meg tudjon pihenni a hős széles mellehúsán. Minden sf elem mellett egy lányregény.

 

 

Varga Beáta [On Sai], Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Szeged, Könyvmolyképző,

2012. 286 l.

Valahol nagy tévesztés van. Hiszen itt az elemek annyira összekeverednek, hogy az már az olvasást zavarja. Van sf, fantasy, kalózregény, romantikus szerelmi történet, kemény sf, és sok minden egyéb. És akaratlan, meg akart humor. A logika teljes megtagadása. Itt minden azért történi, mert a szerző kitalált egy „jópofi” történetet. Mindez romantikus lányregénybe oltva/csomagolva. Sajna nagy rá a lehetőség, hogy ennek, közkívánatra lesz folytatása. Pedig a szerző bizonyítottan tud írni.

Itt már csak egy kérdés merül fel bennem, mi köze ennek Zsoldos Péterhez. De sajnos ez már többször, több írásnál felmerült.

 

 

Bálint Endre, A Programozó Könyve

E-könyv, Digitalbooks

Jól megírt, hangulatos sf történet, kis misztikus szállal, ami – érdekes módon–, matematikával van alátámasztva. Élők a szereplők és valódi sorsok peregnek előttünk. Talán pont ezért nem fog az olvasóknak tetszeni, mert ők a tudományos kutatást egészen másképpen képzelik el. Talán ha kevesebb történést zsúfol bele a történetbe, olvashatóbb lett volna. De minden a helyén van, még a misztikus szál is.

 

 

Kisregénypályázat

 

Antal József, Vektor,

E-könyv, SF-portal

(2012. évi jelölés)

*************************

Antal József, Kód,

E-könyv, SF-portal

(2012. évi jelölés)

 

Izgalmas, kiegyensúlyozott történet, jó környezeti leírásokkal és élő, kissé humoros szereplőkkel. A történet olvastatja magát. Kicsit ugyan sok a biológia és a genetika, de ez nem zavarja meg az olvasást. Van benne minden, ami divatos, de fanyar mázzal leöntve, így sokkal jobban fogyasztható. És korunk égető, izgalmas kérdései is felmerülnek. Talán ezért igen jó sf…

(A két regényről bővebb kritikám található az SFportalon)

 

Pierrot-Gábor Endre, Az ördög köve,

Bp., Alexandra,

2012. 443 l.

Jó technikával megírt sf detektív történet. Igen olvasmányos, az olvasó siet a rejtély megoldása után. Az alakok ábrázolása is jó. A könyv bele tartozik a mostani bestseller irányzatba, Da Vinci kód és egyebek. De szórakozásnak/szórakoztatásnak kiváló.

 

 

Megint el lehet gondolkodni, hogy a szakmát meg kell tanulni, a művészet meg majd jön vagy nem. De a leírt szöveg legalább zavartalanul olvasható legyen. Mert két-háromszáz novella után, eléggé el tud az ember fáradni, még akkor is, ha minden írás vérpezsdítő lenne. De sajna nem csak ilyenek vannak.

Megint el kellene mondani, hogyan lehet a szakmát megtanulni, és mondjuk utána 500 olvasható könyvet írni. Mert ez lehetséges. Nem a művészetre kell törekedni, hanem a könnyen olvashatóságra. A többi meg vagy jön, vagy nem, de közben nem fárasztjuk felebarátinkat.

Megint fel kellene sorolni, hogy mi mindent lehet azért tenni, hogy szép színes falakat tudjunk meszelni.

Megint felemlegetni, hogyan lehet a párbeszédírást gyakorolni.

Megint lehet hivatkozni V. Jakovlevics Proppra, hogy milyen jó és hatásos vázat lehet az ő módszerével létrehozni egy történethez, legyen az novella vagy regény.

Megint emlegetni lehet Quenótól a Stílusgyakorlatokat.

Megint lehet Tolsztojt, meg a többi jó novellistát emlegetni, akiket olvasni érdemes és tanulni tőlük.

Megint lehet emlegetni az Emberi játszmák c. könyvet, vagy Halltól a Rejtett dimenziókat.

Megint a végtelenségi lehetne sorolni a segítségeket, a jó szakmunkához.

De megint nem érdemes, mert már mondták, hogy én mindig ezeket a könyveket emlegetem.

De megint csak azt mondom, nem mérgelődni kell, hanem kipróbálni a módszereket.

De megint, majd ki állok a puszta szélére és bele kiabálom a szélbe, hátha bele fújja a fejekbe. „Nem a magas művészet a fontos, hanem a tisztességes középszer. A többi meg majd jön, vagy nem jön magától is.”

 

***************************************************************

 

(Illik elolvasni ezt a kis írástechnikai anyagot is:)

http://totaliber.blog.hu/2013/05/10/het_tipp_fitzgeraldtol#more5292150

 

 

 

 

Vulkánkitörés

Utalások és összefüggések a két új Star Trek moziban a sorozattól a képregényen át a mozifilmig. Zanzásított előzménytörténet mindenkinek, aki tudni szeretné min kacarászott olyan idegesítően a moziban a mellette ülő geek. Mert jegyezd meg jól, míg a Föld kerek, mindig lesznek Trekkerek!

Kasza Magdolna előadása a Hungaroconon.

http://hungarcon.hu

https://www.facebook.com/events/702643339749126/739310109415782/?notif_t=like

stitd